Múzeumpedagógiai információs nap 2019.


                 
Ószabó István költői estje

2019. október 29-én az O’sváth Gyűjtemény olvasóterme egy kortárs költői estnek, író-olvasó találkozónak adott otthont.

Szabó János gyűjteményvezető röviden ismertette a balmazújvárosi születésű, debreceni kötődésű Ószabó István pályáját, aki minden szállal a fölnevelő tájhoz, valamint Debrecenhez kötődik. Néhány Szatmárban eltöltött év kivételével azóta is ebben a városban él, 1971-től szabadfoglalkozású költő.

Pár kedvenc versének (Miért kék, Szülőföld, Ennek az országnak, Szívemben nyári nap van, Megroppant gerincem) meghallgatása után a művész hitvallásában elmondta, hogy nem is lehetett más, mint költő, habár érzi, hogy egyre reménytelenebb manapság költőnek lenni. Az, hogy ezt az életutat választotta, sorsszerű. Csodaként éli meg ezt az Isten adta tehetséget. Kezdettől hitt a költészetben.

Pályája elindítását Ratkó Józsefnek köszönheti, aki a Tiszatáj című folyóiratba küldte el verseit 1972-ben, ezzel biztatván őt a további írásra. Innentől kezdve beindult számára az irodalmi élet: a szakmában felfigyeltek rá, író-olvasó találkozókra járt.  A Toronykalapos fiú című első kötete 1982-ben jelent meg. A Partium című irodalmi-művészeti folyóirat alapító főszerkesztője és a Partium Irodalmi Társaság alapító tagja, második elnöke lett. Ez a fórum összegyűjtötte a kor legjobb íróit-költőit. A társaság ugyan azóta megszűnt, de a lapot megmentették, és ma már a XXVII. évfolyamot éli meg.

Ószabó István művészetében szereti a régi szavakat, sőt szavakat támasztott fel. Kezdetben Petőfivel, Adyval szimpatizált, mostanra azonban József Attila a példaképe, akit a magyar irodalom legnagyobb alakjának tart.

Összesen 13 önálló kötete jelent meg, többségében verseskötetek, de van köztük monodráma is. Pályája során elnyert több ösztöndíjat és megkapta a Balázs Ferenc-díjat is.

Csengeri születésű feleségét is a Ratkó Józseffel való találkozás időszakában ismerte meg. Barkász Éva azóta is hű társa, boldog nagyszülők 10 unokájuk körében.

Reméljük, hogy vendégeink egy kellemes estet tölthettek el a Művész Úr társaságában.

     

Utazók a könyvtárban



Az O’sváth Alapítvány folytatta a két évvel ezelőtt tavaly elkezdett hagyományt és idén újra részt vett az országszerte megrendezett Múzeumok Éjszakája elnevezésű rendezvénysorozaton. Az idei 17. alkalom kiemelt témája a digitalizálás, az interaktivitás és az utazás. Ehhez kapcsolódva arra gondoltunk, hogy bemutatjuk a gyűjteményben található útinaplókat, útleírásokat, illetve vadásznaplókat. Így ez alkalommal betekintést nyerhettünk például Gróf Benyovszky Móric, Széchenyi Zsigmond, illetve Teleki Sámuel úti kalandjaiba. Ezen utazáson az idegenvezetőnk Szabó János, a Helytörténeti Múzeum igazgatója volt.
Benyovszky Móric olyan utazónk volt, akit az élet sodort a kalandjaiba. Még gyermekként részt vett a hétéves háborúban, aztán Lengyelországba szökött, majd orosz fogságba esett. Az oroszok 1769 novemberében gyalogszerrel Szibériába deportálták, a Kamcsatka-félszigetre. Végül Párizsba jutott, francia szolgálatba állt, és részt vett a madagaszkári expedícióban, ahol megalapította Louisbourg erődjét. Mivel emberséges vezetőnek bizonyult, a grófot a malgas törzsek királyukká választották. Így történhetett, hogy egy magyar származású utazó madagaszkári király lett.
Teleki Sámuel erdélyi kancellár tanulmányútjai során könyvgyűjtésbe kezdett, majd ebből az anyagból létrehozta magángyűjteményét, a Teleki-tékát, amely a mai napig megtekinthető Marosvásárhelyen.
Teleki Sámuel, a kancellár dédunokája magyar felfedező volt, aki ez első észak kenyai expedíciót vezette. Társával feltérképezték ezt a dzsungeles, vadregényes területet, ahol találtak egy sivatagi tavat, majd egy aktív vulkánt is, amelyet mai napig Teleki vulkánnak hívnak.
Széchenyi Zsigmond vadász, író, utazó és gyűjtő is volt. Jelentős vadászati szakkönyvgyűjteményt hozott létre, amely jelenleg a természettudományi múzeumban található. Számos vadászaton vett részt Afrikában, Alaszkában, sőt még Indiában is, ugyanakkor a természet nagy rajongója volt. Ezt a kettősséget a következőképpen fogalmazta meg: „A vadászat vadűzés és erdőzúgás. De több erdőzúgás…”


Kákos Dávid felvétele

Játékos vetélkedő az O’sváth Gyűjteményben



Gyermeknap alkalmából a Művelődési Központ által koordinált városi rendezvények keretében játékos vetélkedőre került sor az O’sváth Gyűjtemény olvasótermében. Az Ady Endre Gimnázium rendészeti osztályaiból kikerült három csapat mérte össze tudását, ügyességét, erőnlétét.  A nyolc fős csapatok teljesítményét szigorú zsűri ellenőrizte és pontozta. A zsűri tagjai: Fábián László - a Helytörténeti Múzeum vezetője, Mosdóczi Bence - a gimnázium testnevelés tanára és Varga Róbert - könyvtáros.
A csapatoknak kvíz kérdéseket kellett megválaszolniuk, és tehették ezt mindaddig, amíg egyiküknek sikerült folyamatosan teljesítenie a kihúzott ügyességi vagy erőnléti feladatot. Így a versenyzők nemcsak általános műveltségből csillogtatták meg tudásukat, hanem megmutatták, milyen ügyesen tudnak ugrókötelezni, egyensúlyozni, dekázni, vagy éppen felüléseket, esetleg fekvőtámaszokat végezni.
A vetélkedő végére a szigorú zsűri szíve felmelegedett és végül mindhárom csapatot értékes nyereményekben részesült.  
Gratulálunk nekik, hiszen kiválóan szerepeltek a megmérettetésen!


Köszönjük a képeket Kákos Dávidnak!

Húsvétvárás az O’sváth Gyűjteményben



A csengeri Orfeusz Egyesület és az O’sváth Gyűjtemény április 16-án „Húsvétváró foglalkozást” tartott általános iskolai gyerekek számára. A vidám, lelkes harmadikosokat színes, szórakoztató programok várták.
Az első feladat az iskolások kézügyességét és kreativitását tette próbára. A gyerekek hímes tojásoknak való nyuszis tojástartót készítettek. Munkálkodás közben együtt énekeltek Jeles Antalnéval, aki citerán kísérte a gyerekek által jól ismert dalokat. Továbbá figyelemmel hallgatták Nagy Imréné Ancsa meséjét a nyulakról, akik tojásfestő versenyre jelentkeztek, de kifogytak a zöld festékből.
A rendezvény végén, hogy az elkészített tojástartók ne maradjanak üresen, a résztvevők tojást festettek.  Megismerhették a tojásberzselést, ami egy igen látványos, hagyományőrző technika. Kezeik közül számos különleges, batikolt tojás került ki.
A jókedvű gyereksereg hímes tojással és húsvéti kaláccsal a kezében térhetett haza, hogy aztán az elkövetkező napokban családjuk körében folytassák az ünnepi készülődést.



Minden jog fenntartva  ©  2017