A Magyar Kultúra Napja


2016. 12. 21. 

A kultúra abban a tudatban gyökerezik, hogy vannak dolgok, melyek nem haszonért valók, és mégis nélkülözhetetlenek.”  Zenta Maurina


A Művelődési Központ, a Helytörténeti Múzeum és az O’sváth Alapítvány december 21-én az O’sváth Gyűjtemény olvasótermében kulturális műsort szervezett a Magyar Kultúra Napja alkalmából. Ezen a napon a magyarságnak alkalma adódik arra, hogy nagyobb figyelmet szenteljen évezredes hagyományainak, gyökereinek, a nemzeti tudat erősítésének, felmutassa és továbbadja a múltjátidéző tárgyi és szellemi értékeket.
Az első szellemi érték, amelyet az est folyamán felidéztünk Bencze Imre: Ékes, édes apanyelvünk című verse volt Szabó János nagyszerű előadásában.
A versmondás után a Csengeri Gyermek- és Ifjúsági Egyesület előadása nyűgözte le a közönséget. Janikovszky Éva: Kire ütött ez a gyerek? című színdarabja őszinte mosolyt csalt a hallgatóság arcára.
A humoros jelenetet Sinkó Péter: Egy számítógépes feleség naplója című írásából vett részlet követte Nagy Imréné színvonalas előadásában.
A Méliusz Református Idősek Otthona és az Orfeusz Egyesület komoly hangvételű ünnepi műsora felemelő élményt nyújtott. Az elhangzott dalok nemzeti érzelmeket sugalltak és a magyarság egységére hívták fel a figyelmet. A Honfoglalást (Demjén Ferenc), a felcsendülő Kormorán-műveket (Magyar Miatyánk és Világok világa), illetve a Nélküled című dalt (Ismerős Arcok) gondosan összeválogatott, a magyar nemzeti tudatot erősítő képek vetítése kísérte.
A Magyar Kultúra Napját annak emlékére ünnepeljük, hogy Kölcsey Ferenc 1823-ban ezen a napon tisztázta le Csekén a Himnusz kéziratát. A Himnusz nemcsak nemzeti ünnepeink meghatározó jelképe, hanem szakrális énekünk is. Kevés nemzet kultúrájában működik ez a kettősség. Éppen ezért, Kölcsey Ferenc Himnusza sokszorosan is a magyar nemzet szimbóluma. Ebből kifolyólag a rendezvény elmaradhatatlan része volt nemzeti imánk közös eléneklése. Ez a momentum pedig méltóképpen zárta a Magyar Kultúra Napjáról való megemlékezést.


Január 22-én délelőtt a Művelődési Központ Aulájában került sor a „Rajzold meg kedvenc versedet!” elnevezésűrajzpályázat eredményhirdetésére és a pályamunkákból készült kiállítás ünnepélyes megnyitójára.
E jeles nap során több általános- és középiskolai osztály látogatott el a Csengeri Helytörténeti Múzeumba egy rendkívüli Múzeumi óra keretében.
A Barangolás az O’sváth Gyűjteménybencímű program keretében a diákok megismerkedhettek az O’sváth Gyűjteményben őrzött értékes könyvekkel és az emlékszobában elhelyezett családi tárlattal.



Zenés ünnepvárás az
O’sváth Gyűjteményben


2016. 12. 14. 

A csengeri Orfeusz Egyesület és az O’sváth Gyűjtemény december 14-én, szerdán Zenés ünnepvárást” tartott egy általános iskolai osztály részvételével.

A negyedikeseket Vinczéné Bardi Tímea és Gulácsiné Bacsó Lídia tanítónők kísérték el. Az adventi hangulatot Jeles Antalné gitárral kísért, közös karácsonyi daléneklése teremtette meg. Folytatásként Demján mama verseket adott elő az összegyűlt gyerekeknek.

A rendezvény papírból készült angyalkák készítésével folytatódott, amelyeket karácsonyfadíszként is lehet használni. Újabb elmaradhatatlan karácsonyi jelkép következett: a mézeskalács. A diákok fenyő, angyal, valamint virág formájú díszeket kaptak és Nagy Imréné Ancsa segítségével megtanulták, hogyan lehet ezeket saját ízlésük szerint kidíszíteni fehér cukormázzal.   

Végül minden gyermeknek sikerült csodálatos karácsonyi díszeket készítenie, amelyeket hazavihetett a karácsonyfára vagy elajándékozás céljából.  

Reméljük, a rendezvény elérte a célját, és a versek, az énekek, az ünnepi díszek bűvöletében minden jelenlévőnek sikerült ráhangolódnia a közelgő karácsonyi ünnepekre.




Az 1956-os forradalomról
első kézből


2016. 12. 01. 

December 1-én a csengeri O’sváth Gyűjtemény újabb konferenciának adott otthont. Ezúttal az 1956-os Forradalom és Szabadságharc 60. évfordulója alkalmából szerveztünk egy ünnepélyes megemlékezést. A rendezvény célja az volt, hogy, tisztelegjen az áldozatok emléke előtt, és ápolja a szabadságharc eszmeiségét. 
A 40 ezer kötetet számláló könyvgyűjtemény tulajdonosa, O’sváth György rendkívüli és meghatalmazott nagykövet maga is vezető szerepet vállalt a forradalmi eseményekben, ami miatt aztán emigrációba kényszerült. Ez késztetett minket arra, hogy a konferencia során külön figyelmet szenteljünk az emigránsok sorsának. Dr. Rácz János, a Veritas Történetkutató Intézet tudományos munkatársa Mikor ér véget az ötvenhatos emigráció? című előadásában kifejtette, hogyan fogadták az emigránsokat a nyugati országok, majd később milyen körülmények között tudtak hazalátogatni, vagy letelepedni Magyarországon.
Dr. Fleisz János nagyváradi egyetemi tanár a forradalom eszmeiségét közelítette meg azáltal, hogy párhuzamot vont a magyar szabadságmozgalmak között, összehasonlítva a Rákóczi szabadságharcot, az 1848-as forradalmat, illetve az 1956-os eseményeket. Az utóbbit „a magyarság öngyógyító ébredésének” nevezte, hangsúlyozva ezzel a nemzeti törekvések létjogosultságát az adott társadalmi-politikai közegben. Előadása zárásaként felidézte, hogyan viszonyult a Nyugat a magyar forradalomhoz: „Semmilyen esemény nem rázta meg úgy a világ lelkiismeretét, mint az 1956-os forradalom”.
A rendezvény végén O’sváth György osztotta meg személyes tapasztalatait, és részletesen elmesélte 1956. október 23. eseményeit ezzel is alátámasztva, hogy „mindenkinek megvan a maga 1956 októbere”. A jeles nap délelőttjét ő még államellenes összeesküvés vádja miatt börtönben töltötte. Amikor délben szabadlábra helyezték, a barátai már várták a fegyház előtt, együtt csatlakoztak a Műegyetem előtti tüntetőkhöz, és őt bevették a tüntetők vezérkarába. A szabadságot követelő hosszú menetben vonuló tömegre leginkább az elszántság volt jellemző. O’sváth úr fényképpel illusztrálta jelenlétét a Bem szobor előtti tüntetők vezetői között. Később Veres Péter indítványozására együtt mentek el Nagy Imréért, aki így szólt hozzá: „Gyere, György! Veled akarok felmenni a Parlamentbe, beszélni akarok a néphez”. Szintén fénykép tanúsítja, amint O’sváth György a Parlament erkélyén áll Nagy Imre mögött október 23. délutánján. Az ellenállást aztán megtorlás követte, november 4-én letartóztatták, majd sikerült elhagynia az országot.
A rövid konferencián résztvevők hozzájárultak ahhoz, hogy együtt emlékezzünk meg a 20. századi magyar történelem egyik legmeghatározóbb eseményéről.



Ki mit tud Csengerről?


Helytörténeti vetélkedő az O’sváth Gyűjteményben

A Városi Gyermeknapi rendezvények keretében helytörténeti vetélkedőre került sor az O’sváth Gyűjtemény olvasótermében. Öt gimnáziumi csapat mérte össze tudását, kreativitását, ügyességét. A négy fős csapatoknak hétpróbás megmérettetést kellett kiállniuk. A hét feladat során szigorú zsűri pontozta a diákok teljesítményét. A zsűri tagjai: dr. Baloghné Tóth Natália - magyar szakos tanár, Fábián László – a Helytörténeti Múzeum alapító vezetője és Szabó János – a Múzeum vezetője. A múzeum munkatársai nemcsak összeállították a helytörténeti vonatkozású kérdéseket, hanem az értékelés során hasznos ismereteket osztottak meg a résztvevőkkel Csenger épületeiről, utcáiról, illetve különböző néprajzi tárgyakról.

A csapatoknak előbb elméleti kérdésekben kellett jeleskedniük: néprajzi tárgyakat mutattak be, meghatározták a különböző intézmények alapításának sorrendjét, régi épületeket ismertek fel és mutattak be. Mindezidáig a 11.ATudorok” csapata vezetett. Kreativitásban és ügyességben azonban a 10.A „Okoskák” csapata jobbnak bizonyult. Nemcsak a nap legszebb versét sikerült tíz perc alatt megírniuk, hanem dartsban is ők szerezték a legtöbb pontot, így végül ők nyerték meg a vetélkedőt. Gratulálunk nekik és a többi csapatnak is, akik szintén kiválóan szerepeltek a megmérettetésen!

Záró gondolatként idézném az Okoskák csapat versét, amelyet Riskó Ignácz azonos című verséből kiválasztott szavakat felhasználva kellett megírniuk:



Mezei álom
Kint fekszem a réten,
a zöld fű lágy ölében.
Csendben hallgatom a
fűszálak halk fuvallatát.
A lepkék játéka melengeti
szívem vágyainak hangját.
Szemem elé tárul a csodás természet,
amely számomra egy otthoni élet.




A Magyar Költészet Napja

 
2016. 04. 11.


“Nem szükséges, hogy én írjak verset, de úgy látszik, szükséges,
hogy vers irassék, különben meggörbülne a világ gyémánttengelye.”
(József Attila)


Április 11-én, a Magyar Költészet Napja alkalmából a Művelődési Központ, a Helytörténeti Múzeum és az O’sváth Alapítvány különböző programokkal készült, hogy méltóképpen tisztelegjünk költőink előtt. A rendezvénysorozat részeként az O’sváth Gyűjtemény olvasótermében könyvbemutatóra került sor. Elek György publicista legújabb kötetét ismerhettük meg Aki nekem virágot álmodott – Szavak és festékcseppek címmel. A csengeri járásból és Szatmárnémetiből érkező vendégeket dr. Komlódy Miklósalpolgármester köszöntötte, majd méltatta József Attila és Márai Sándor munkásságát, „lánglovagoknak” nevezvén a két költőt, akiknek április 11-én van a születésnapjuk.
Szintén magyar klasszikus költőknek állított emléket aCsengeri Gyermek- és Ifjúsági Egyesületdrámacsoportjának előadása. A fiatalok vidám, lelkes előadásmódja tanúsítja, hogy érdemes korán elkezdeni a kultúrára való nevelésüket, mert már ebben a korban fogékonyak a versek világával való találkozásra.

A gyermekek fellépése után Gál Gyöngyi magyartanár, a LiterArt Magyartanári Egyesület elnöke, Szatmár megye főtanfelügyelő-helyettese méltatta az újonnan megjelent könyvet. A műfajilag nehezen meghatározható kötet vágyakat és érzelmeket hordozó írásokat tartalmaz, amelyek gondolatokat és elgondolkodtató kérdéseket vetnek fel. A lírai hangvételű sorok bátor vallomások a legbensőbb érzelmekről, szeretetről, szerelemről, boldogságról, barátságról, családról, magányról, fényről, árnyékról, emlékekről. Axiomatikus megfogalmazások, tanítások, s azokban megdobbanó vigasztalás, bátorítás, az emberben meglevő isteni keresése, felmutatása, valamint az isteni kegyelemben való megnyugvás olvasható e kis könyvben.

A kötet bemutatása után a közönségnek lehetősége nyílt kérdéseket intézni a szerzőhöz az életművével kapcsolatban. A kérdések kapcsán Elek György őszintén beszélt életútjáról, az általa választott műfajról, a válságba jutott költészetről, illetve az emberek közötti kapcsolatok, kötődések hiányáról. A beszélgetés közben felcsendült néhány prózavers az új könyvből Nagy Imréné, Szabó János,Mester Zsolt és Katona Levente tolmácsolásában.

A rendezvény végén a szerző dedikálta a könyvet az érdeklődőknek és figyelmünkbe ajánlotta az eddig megjelent köteteit is. Az O’sváth Gyűjteményben továbbra is lehetőség van Elek György köteteinek megvásárlására.  



Minden jog fenntartva  ©  2017