Dr. Márián Zoltán könyvbemutatója
Június 8-án egy különleges előadással várta látogatóit az O’sváth Gyűjtemény: Dr. Márián Zoltán, a debreceni Nyomozó Ügyészség egykori vezetője, nyugalmazott nyomozó főügyész mutatta meg a csengerieknek a hírességekkel készített autogramgyűjteményét és az ezekből készült kiadványát, „Államfők dedikáltak – Világhírű autogramok és történetük” címmel.
A rendezvény kezdetén Nagy Imréné mondta el Szlovák Tibor: Úton című szívhez szóló költeményét. Dr. Komlódy Miklós alpolgármester a rendezvény megnyitójában köszöntötte az ügyész urat és családját, lányát, Dorinát. Elmondta, hogy 5 éve ismeri őt személyesen. Rávilágított, hogy egy ilyen komoly pozícióban lévő, megfeszített munkát végző személynek kell valamiféle tevékenység, amelynek segítségével ki tud szakadni a mindennapi mókuskerékből.
Ezután Szabó János irányításával egy jó hangulatú beszélgetés következett, melyben a gyűjtő mesélt különleges hobbijáról.
Elmondta, hogy ez a hat évtizedes szerelem – amely már könyv formájában is megtestesül – túlmutat egy hobbin. Aláírásgyűjteménye mintegy 3000 darabos, ebből most 200-at sikerült a Gyűjtemény falain bemutatni. A kötetben 500 aláírás található állam –és kormányfőktől, uralkodóktól, tehát várhatóak még újabb kötetek is a jövőben. Hangsúlyozta, hogy minden kézlenyomat eredeti, minden sokszorosító módszert, eszközt nélkülöznek. A fotóknak több mint fele névre szóló, ami különösen értékessé teszi őket és egyben garantálja, hogy valóban eredetiek.
Csengeren kívül eddig a Parlamentben, a Stefánia Palotában és az Igazságügyi Palotában láthatta a közönség. A világon egyedülálló gyűjteményről van szó. A legnehezebben megszerezhető, illetve legritkábban fellelhető aláírásokat tartalmazó gyűjteménynek tartják: Dr. Márián Zoltán neve fogalom az aláírásgyűjtők körében.
A gyűjtő jó szívvel mesélt csengeri gyökereiről: az általános iskolát itt járta. Hetedikes-nyolcadikos korában kezdte a gyűjtést, ami akkoriban egy igen kedvelt hobbi volt a fiatalok körében, ám ő kifejezetten a nehezen megközelíthető politikusokra fókuszált: az első aláírást Kádár Jánostól szerezte egy szamostatárfalvi gyűlésen.
Elhatározta, hogy a környező országok vezetőitől is mindenképpen megszerzi az aláírásukat. Ezt levelezés útján érte el.
A kor sajátosságai miatt a vasfüggöny jelentett némi akadályt számára a gyűjtésben, de megoldotta, habár az édesapját kétszer is behívatták a rendőrségre, hogy utasítsa rendre a fiát. Azzal is tisztában volt, hogy a postán kapott, aláírásokat tartalmazó leveleket felbontják, de ez sem riasztotta vissza. Volt olyan eset, hogy egy Nyugat-Európából hazalátogató rokonnak adta oda az aláírást kérő levelet, aki azt majd valahol Ausztriában tette postára. Megtörtént, hogy egy angliai nyaralásról indította el a levelet és oda is jött a válasz, amit egy bőrönd aljában csempészett haza.
Dr. Márián Zoltán elmondta, hogy számára a legértékesebb aláírás az, amit a legnehezebb volt megszerezni: a brunei szultán válaszára mintegy 45 évet várt.
Előfordult, hogy Dorina lánya segítségével sikerült egy-egy aláírásra szert tenni: megtudhattuk, hogy Mihály román királlyal Dorina lányának - mint turista - személyesen sikerült találkoznia Gyulafehérváron, ahol készített egy közös fotót, majd azt előhívatva és elküldve neki, kapta meg az aláírást.
Vendégünk kifejtette, hogy több állam-és kormányfővel továbbra is kitűnő kapcsolatot ápol. Az utolsó bolgár cárral 50 éves a kapcsolatuk, rendszeresen leveleznek azóta is és közreműködött, hogy a marokkói királytól is sikerüljön szerezni egy autogramot. Jó a kapcsolata Franco tábornok unokájával, Carmen hercegnővel is.
Elmondta, hogy 40-45 évig nem hozta nyilvánosságra gyűjteményét, csak a közeli barátok tudtak róla. Debrecenben, az Arany Bika szálló Hajós Alfréd termében volt az első kiállítása. A kötetet másfél évvel ezelőtt kezdték el, melynek szerkesztésében, fordításában rengeteget segített a spanyol-angol szakos lánya.
A könyv 500 személyt, 700 fotót, mintegy 100 történetet tartalmaz angol-magyar nyelven. Külföldről talán még nagyobb az érdeklődés, eddig 35 országba került ki a könyvből. A kötet végén található néhány olyan aláírás, amelyek nem államfőktől származnak (Pl. Kodály Zoltán, akinek aláírását itt a környéken szerezte meg, Kalasnyikov, Szász Endre, Gagarin, a Titanic legutolsó túlélője, stb.).
Az 1848 óta számított magyar állam –és kormányfők közül 5-6 kivétellel mindegyik aláírása megvan. Elhunyt személyek esetén rendszerint felkutatja a leszármazókat, akik az aláírást tartalmazó családi iratokból adományoznak számára egyet-egyet. Így volt ez például Horthy Miklós kormányzó esetében is.
A Vatikán - mint állam - vezetőitől, a pápáktól is megvannak az aláírások. Ügyész Úr ide sorolta Teréz anyát is, akit mélységesen tisztel. Birtokában vannak egyéb egyházi vezetők aláírásai is (konstantinápolyi pátriárka, canterbury érsek).
Elmondta, hogy az ügyészi munka mellett büntetőjoggal kapcsolatos tárgyakat oktatott a debreceni jogi karon és egy üzleti iskolában, így nem áll messze tőle az oktatás: emiatt szívesen vette a felkérést, hogy a csengeri diákoknak is tartson egy rendkívüli történelemórát a gyűjteményről.
A beszélgetést a konkrét tárlatvezetés követte. A műsor kötetlen, baráti beszélgetéssel és dedikálással zárult.
Fotók: Kákos Dávid
Rövid hírek - május
Fotók: Kákos Dávid
- Gyűjteményünk olvasótermében tartotta anyák napi ünnepségét a Szeretet Nyugdíjas Egyesület. A rendezvényen Forján Zsolt polgármester köszöntötte a jelenlévő édesanyákat, nagymamákat és dédnagymamákat, míg az ünnepi műsort a Makovecz Imre Általános Iskola 3.a osztálya és az egyesület kórusa adta. Csenger Város Önkormányzatának jóvoltából virággal és süteménnyel kedveskedtek az egyesület tagságának, emellett a Biztos Kezdet Gyerekház dolgozói anyák napi emléklapot is készítettek az ünnepség résztvevőinek.
- Csenger Város gyermeknapi rendezvényeinek egyik helyszíne volt Gyűjteményünk, ahol egy izgalmas vetélkedőn vehettek részt a 10.a osztályos gimnáziumi tanulók. A három csapat egy kvízkérdésekből álló feladatlapot töltött ki, melyet keresztrejtvény, képrejtvény is színesített. A kérdések természetesen O’sváth Györggyel, az Osváth-családdal és a Gyűjteménnyel kapcsolatosak voltak.
Húsvétváró délelőtt gyerekeknek - 2022
2022. április 7-én Gyűjteményünk az Orfeusz Egyesülettel karöltve ismét megtartotta a hagyományos, húsvéti ünnepváró rendezvényét. Vendégünk a Makovecz Imre Általános Iskola 2.a osztálya volt Csürökné Rózsa Edit és Pótiné Erdős Edina osztályfőnökök kíséretében. A 26 fő gyereksereg egy színes programokkal tűzdelt délelőttön vehetett részt.
Papp István egyesületi tag húsvéti locsolóverseket mondott és tanított nekik.
A program része volt húsvéti asztali dísz készítése is papírból. A kicsi gyerekkezek nyírtak, ragasztottak, dekoráltak. Munkájukkal az otthoni ünnepi asztalt díszíthették majd.
Ezután szintetizátorral kísért közös daléneklés következett Jeles Antalné egyesületi elnök vezénylésével („Tavaszi szél vizet áraszt” és „Ma van Húsvét napja”). Csodálatos volt hallgatni a kicsik és az idősek együttesen felcsendülő dallamait.
A délelőtt fénypontja a tojásfestés volt. A gyerekek az ún. „berzseléses” (azaz levélrátétes) technikával készíthették el tojásaikat. A növényi motívumokkal díszített tojásokat boldogan engedték bele a hagymahéjjal színezett vízbe.
Mindeközben a szorgos asszonykezek már terítették az ünnepi asztalt, ahol megannyi finomságot tálaltak fel: sárgatúrót, sonkát, kolbászt, húsvéti kalácsot, kalácsvirágot, tojássalátát és temérdek, finomabbnál-finomabb süteményt. A gyerekek jóízű falatozása az egyesületi tagok fáradozását igazolta.
A gyerekek búcsúzóul hímes tojásos színező lapokat vihettek magukkal.
Köszönjük az Orfeusz Egyesület munkáját, név szerint: Jeles Antalné, Papp István és Istvánné, Mester Lajosné, Horváth Károlyné, Gaál Ferenc és Ferencné, Enyedi István és Istvánné, Tóth Józsefné, Apáti Zoltánné, Bajka József és Józsefné, valamint a két osztályfőnök és a gyerekek közreműködését.
Mindannyian úgy gondoljuk, hogy egy vidám és tartalmas délelőttöt sikerült együtt töltenünk. Bízunk benne, hogy a megismert húsvéti hagyományok emlékei tovább élnek a gyerekek szívében-lelkében.
A Magyar Költészet Napja - 2022
2022. április 5-ének délutánján - a Magyar Költészet Napja rendezvénysorozat részeként - Gyűjteményünk vendége Tóth Péter Lóránt versvándor volt, aki 4 éve már járt nálunk, amikor is egy Arany János-estet tartott.
Az előadás kezdetén Szabó János és Dócs Attila köszöntötte a megjelenteket.
Radnóti az élet szerelmese volt és ennek kapcsán hívott minket az előadó egy szellemi-lelki-fizikai utazásra a költő utolsó 6 hónapjának bemutatására „Lélek vagyok, élni szeretnék”-címmel.
A rendezvény apropóját az adta, hogy az előadó – kunszentmiklósi tanár - 2019-ben, Radnóti Miklós születésének 110. és halálának 75. évfordulója alkalmából gyalogos vers-zarándoklatra vállalkozott a tragikus sorsú költő és a többi ártatlanul elhurcolt bori munkaszolgálatos emlékére. Egy hátizsák, egy vándorbot és egy zászló társaságában bejárta a Bortól Abdáig tartó erőltetett menet útvonalát. A Dél-Szerbia és a Nyugat-Magyarország közötti utat 3 ország érintésével (Szerbia, Horvátország, Magyarország) tette meg. Vándorlását a Pannon Televízió munkatársai kísérték, akik 13 részes dokumentumfilmet készítettek a zarándoklatról. A túra 24 napig tartott és 850 km hosszúságú volt, melyből 730 km-t gyalogosan, 120 km-t vonattal tett meg, követvén Radnóti Miklós utolsó 6 hónapját.
Tóth Péter Lóránttól megtudhattuk, hogy 25 évvel ezelőtt az akkori magyartanára kezébe adta az ún. bori noteszt, ami olyan hatással volt rá, hogy már gyerekként megfogadta: egyszer bejárja a költő utolsó útját.
Radnóti Miklós 1944. májusában megkapta a harmadik munkaszolgálatos behívóját egy dél-szerbiai rézbányába, Borba, ahol a német hadiipar számára kellett a 6400 munkaszolgálatosnak a rezet kitermelnie napi 12-14 órában. Emellett vasútépítésen is dolgoztak. A munkaszolgálatos foglyok fapapucsot kaptak, hogy ezzel is megakadályozzák a szökésüket. Radnóti ebben az időszakban írta a „Hetedik Ecloga című versét a kis jegyzetfüzetébe.
Mivel a szovjet csapatok előrenyomulása megkezdődött, a németek elkezdték kiüríteni a tábort. Két csoportban indították őket gyalogosan Németország felé. Radnóti a másodikban került, de elindult a foglyok közt egy olyan hír, miszerint a második csoportba tartozó 3200 foglyot lemészárolják, ezért ő átkérette magát az elsőbe. A másodikat azonban felszabadították a partizánok, ám ő már az első transzporttal útnak indult.
Ez a menet egy mozgó vesztőhely volt, nem volt élelmük, vizük. Belgrádban a civilek élelmet dobáltak a 3,5-4 km-es menetbe, vagy élelmet dugdostak a zsebeikbe. Már itt nagy volt az emberveszteség, mert sokakat agyonlőttek, vagy az élelemért való harcban agyontaposták egymást.
Amit Magyarországra ért a menet, a foglyok kimerülve, étlen-szomjan csókolták az anyaföldet a Tisza-hídon. Létszámuk addigra már jócskán megfogyatkozott. Mohácson marhavagonokba tették őket, úgy indultak tovább.
Radnóti úgy próbált túlélni, hogy a művészetbe menekült és egy burkot vont maga köré. Razglednicák-ra, vagyis képeslapokra, képes levelezőlapokra írta az utolsó verseit. Az utolsó út, az erőltetett menet állomásait őrzik, egészen végig, a sír széléig. Az első vers még a hitvesnek szól, a másodikban gyönyörű szép pásztori képet kapunk, reményt... Aztán nem marad semmi, csak félelmetesen pontos jelentések azokból a rettenetes időkből. Rettenetes erejű képek, mert a negyedik képeslapban – amit Szentkirályszabadján írt - a saját halálát írta meg, mely egyben az utolsó verse volt.
1944. november 8-án már üszkös volt a lába, régóta tartó fogfájás gyötörte.
A Győr melletti Abdán, a gátőrház mellett 21 – végsőkig kimerült – fogoly, német parancsra megásta a saját sírját. A Rábca partján, tarkólövéssel vesztette életét. Notesze, a híres „bori notesz” - melybe az utolsó 10 versét írta - másfél évet volt a tömegsírban. Az exhumálásnál a viharkabátja zsebében találták meg.
A dokumentumfilm-sorozat megtalálható a Youtube csatornán „Radnóti nyomában” címmel. A sorozat a Kós Károly Televíziós –és Rádiós Szemlén megosztott 1. helyezést ért el.
Bízunk benne, hogy akik részt vettek ezen a megható és tanulságos előadáson, azok élménnyel gazdagodva térhettek haza.
