Magyar Kultúra Napja
2018.01.15-01.17
A városi rendezvénysorozat keretében a csengeri O’sváth Gyűjteményben már január 15-én megünnepeltük a Magyar Kultúra Napját. Az immár hagyományossá vált kulturális műsort ez alkalommal Tóth Péter Lóránt, Radnóti- és Latinovits Zoltán díjas versmondó emlékestje biztosította.
A rendezvényt Dr. Komlódy Miklós alpolgármester nyitotta meg Csenger Város Önkormányzata nevében. Kiemelte, hogy a Magyar Kultúra Napját 1989 óta ünnepeljük, és tesszük ezt január 22-én, mert Kölcsey Ferenc ezen a napon tisztázta le Csekén a Himnusz kéziratát. Alpolgármester úr felhívta a figyelmet arra, hogy Európában a kultúrát komoly veszély fenyegeti, és a hasonló jellegű rendezvények alkalmasak arra, hogy kultúránkat erősítsük.
Tóth Péter Lórántról megtudhattuk, hogy az volt az álma, hogy verseivel bejárja az egész Kárpát-medencét. Ez olyannyira sikerült neki, hogy végül még Kanadába, Oroszországba és Boszniába is eljutott, ezáltal hozzájárulva ahhoz, hogy a magyar történelem és kultúra nagy nevei ne vesszenek homályba.
Az előadó ezúttal Arany János életét és munkásságát mutatta be, emlékeztetve minket arra, hogy a nagy balladaköltő születésének 200 éves évfordulóját ünnepeljük. A szubjektív előadás során a versmondó az életrajzi adatokat és a sorsfordító eseményeket részletezte, majd megemlítette az ehhez kapcsolódó műveket, melyeket végül szívvel-lélekkel, nagy átéléssel el is szavalt.
Hallhattunk Szent László királyunkról, aki megszilárdította a magyar királyságot, szigorú törvényeivel és életpéldájával összekovácsolta a keresztény magyarokat. Megtudhattuk milyen őszinte barátság és hihetetlen kapocs volt Arany János és Petőfi Sándor között, a művész idézett a levelezésükből, előadta hogyan szólították egymást. A humoros és interaktív előadás során két személy a közönség soraiból megjelenítette Petőfi „Arany Lacinak” című költeményét, miközben a versmondó előadta azt.
Az emlékest megkoronázásaként felejthetetlen előadásban hallhattuk „A walesi bárdok” című balladát. A versmondó felhívta a figyelmünket arra, hogy ma is vannak tartományok, ma is szükség van olyan emberekre, akik ha kell, felemelik a hangjukat a közösség érdekében.
