Ki nekünk
Arany János?
2017. 06. 07.
Legnagyobb magyar balladaköltőnk, Arany János születésének 200 éves évfordulója alkalmából Reisinger János irodalomtörténész tartott előadást az O’sváth Gyűjteményben. Június 7-én nagyrészt gimnazisták töltötték meg az olvasótermet, hogy figyelemmel kísérhessék a Ki nekünk Arany János?című előadást.
A neves irodalomtörténész Arany János üzenetét mutatta be. Ez az üzenet örök érvényű, így a mának is szól. A mai világra is éppoly jellemző, hogy „munka és vagyon egymástól messzi esnek” (Gondolatok a békekongresszus felől, 1850). Sokszor belénk hasít a gondolat, hogy „rossz időket élünk, rossz csillagok járnak” (Toldi szerelme - Tizenkettedik ének, 1879). De bármilyen időket is éljünk, „legnagyobb cél pedig, itt, e földi létben, Ember lenni mindég, minden körülményben” (Domokos napra, 1851).
A magyar irodalom e kiemelkedő alakja nemcsak verseivel, hanem szerény életvitelével, és kiváló jellemével is üzent a jövő generációinak. Az odafigyelő, szelíd, türelmes ember a gonoszt is mindig jóval akarta legyőzni. Vallotta, feladatunk, hogy úrrá kell lennünk emberi természetünkön, le kell győznünk saját magunkat, és ebben Isten segítségünkre tud lenni. Buda halálacímű versében teszi fel a kérdést, hogy ki Isten, és meg is válaszolja: „Emberek edzője kurta rövid létben”. Az emberi élet célja az örök élet, és az embert edzeni kell ahhoz, hogy méltó legyen az örök életre. Isten ugyanakkor vigaszt nyújt a kétségbeesésben:
„Kinek az ég alatt már senkije sincsen,
Ne féljen: felfogja ügyét a jó Isten.” (Toldi – Hetedik ének, 1846)
