Fizikai határok
– lelki szabadság
2017.03.3.
Elek György szatmárnémeti publicista már több mint egy évvel ezelőtt egy beszélgetés sorozatot indított el Beszélgetés testről és lélekről címmel. Az eddigi alkalmakra Szatmárnémetiben, illetve Nagykárolyban került sor, és neves szakemberek segítségével olyan témákat dolgoztak fel, mint például az érték, identitás, oktatás, vagy emigráció. A 13. beszélgetésre a csengeri O’sváth Gyűjtemény olvasótermében került március 30-án. Így ez volt az első határon túli alkalom. A közel húzódó országhatár nyilvánvalóan adta a rendezvény témáját is: Fizikai határok – lelki szabadság. Bár a határon innen és túl élő magyarok egy nemzethez tartoznak, Trianon óta az országhatár elválaszt bennünket. A rendezvény célja az volt, hogy kielemezzük, milyen hátrányok származnak ebből, és milyen akadályok gördülnek az együttműködés útjába. Csenger és Szatmárnémeti kiemelkedő kulturális és közéleti személyiségei együtt keresték az egymáshoz való közeledés lehetőségeit szellemi, kulturális, valamint tudományos téren.
Frigy Szabolcs, pszichológus, egyetemi tanár vitaindítójában felvázolta a különböző típusú határokat (pl. természetes, szimbolikus, elválasztó, bekebelező, személyes határ), a határfeloldások veszélyeit, és a globalizáció kérdését is.
A megjelent 16 fő ezután sorban hozzászólt az adott témához, mindenki a maga szakterületének, hivatásának megfelelően. Politikus, pedagógus, orvos, történész, lelkipásztor mind más szemléletet vitt a kerekasztal-beszélgetésbe. A családban, a nevelésben szükség van határokra, szabályokra. Az erkölcsi és etikai szabályok rendet teremtenek az életünkben, ez pedig társadalmi békét hoz. A béke és a biztonság alapvető lelki szükségletünk. Akinek a lelkében szabadság van, az nem erőlteti rá a hatalmát másokra, nem sérti meg mások határait.
Összegzésükben a résztvevők arra a következtetésre jutottak, hogy a jó határ áteresztő, de szelektív. Kritikai szemlélet szükséges ahhoz, hogy el tudjuk dönteni, kit vagy mit engedünk át a felállított határainkon. Értékközpontú, holisztikusan értelmezett jó határokra van szükség. A határ pedig akkor jó, ha a két oldalán élő nép közös megegyezésén alapszik. Ez sajnos a mi esetünkben nem mondható el.
